A legújabb hírek

Az ellentétek vonzásában. A műtős- és motoros kesztyű története, azaz Dr. Kiss Jenő átváltozásai.

06 május 2016

Van az úgy, hogy egy nemzetközi elismertségnek örvendő ortopéd-traumatológus sebész (címzetes egyetemi docens, az Európai Ortopéd és Traumatológus Társaság Nemzetközi Szakvizsga Bizottságának vizsgáztatója, a Magyar Ortopéd Társaság volt elnöke, a Magyar Váll- és Könyöksebészek Egyesületének volt elnöke, az Európai Váll- és Könyöksebészeti Társaság volt elnökségi tagja, és még számos hazai és nemzetközi társaság tagja) délelőtt még életeket ment, csípőprotézist operál, csontokat fűrészel és illeszt össze a műtőasztalon, délután pedig a szikét hátrahagyva bőrbe öltözteti kincset érő kezeit, és felbőg alatta a CVO Ultra Classic.

Amikor Jenő 2006-ban megjelent minden szempontból kimagasló (kosárlabdás alkata miatt is) életútjával és karrierjével a Budapest Chapter soraiban, kitörő örömmel és egyhangú szavazással adtunk hangot abbéli örömünknek, hogy ezentúl a túrákon van saját chapter ortopéd-traumatológus szakorvosunk is. Nos, azóta rendszeresen foglalkoztatjuk a mi Dottorénkat, mert kisebb-nagyobb problémákkal, de már szinte mindenki megtapasztalhatta szakértelmét, és néhányan élvezhettük humorérzékét a műtő előkészítőben, ahol a zöldbe öltözött csapata pontosan követi ellentmondást nem tűrő utasításait. Profi a javából!

Mindig csodálattal és feltétlen tisztelettel tölt el, ha olyan egyéniséggel találkozom, aki a családi élet, a szakma és az egyéni fejlődés területén képes kimagasló eredményekre, és mindhárom területet oly módon ötvözi, hogy az másoknak is példaértékű. Ráadásul teszi ezt úgy, hogy közben bemotorozza Amerikát, Európát, Afrikát. Nos, talán ő az egyetlen ortopéd-traumatológus sebész, aki a nemzetközi konferenciáihoz mindig odailleszt egy Harley-túrát. Ennek köszönhetően már motorozott hóban az Atlasz-hegységben, Sierra Nevada hegyei között, a Szahara forró dűnéiben, szél és homokviharban Arizonában, Marokkó egzotikus tájain, szakadó esőben Toszkánában, és Európa sok-sok csodás táján.

Azt gondolnánk, hogy egy olyan orvos, aki pontosan látja a motorozás esetleges árnyoldalait és egy baleset következményeit is, soha nem adná fejét arra, hogy motorra üljön. Az esetedben ez teljesen téveszmének bizonyul. Tudjuk, hogy “Mindenkiben van egy kis Harley”, de te, aki nap mint nap szembesül a tragédiákkal, hogyan engedtél a csábításnak?

34 éve vagyok orvos és mint ortopéd-traumatológus szakorvos a karrierem során számos beteget kezeltem közlekedési balesetben elszenvedett sérülésekkel vagy azok késői következményével. Mindezek alapján különösen veszélyesnek tartottam a motorozás és igazából soha nem gondoltam arra, hogy egyszer én is motorra szálljak. Aztán egyszer csak eljött a pillanat, amikor 45 éves koromban feltört a bennem is rejtőző kis Harley. Egy esős, őszi napon az akkor 9 éves Peti fiam kérésére elmentünk a budapesti Harley-Davidson szalonba megnézni a motorokat. Amikor a szalonban megláttam a motorcsodákat és egyik-másikra ráültem, megpecsételődött minden.

Haza érve kisfiam azonnal közölte az "örömhírt" feleségemmel, Évával, hogy apa motort vesz!!! Ő persze nem vette ezt komolyan egészen addig, míg fél évvel később egy amerikai hivatalos utamról motoros ruhákkal tértem haza. Innen már felgyorsultak az események és megszereztem a motoros jogosítványt, majd 2004 nyarán egy Amerikából behozott Police Road King nyergében kezdtem meg Harley-s pályafutásomat.

Az első csonka szezon magányos motorozása jó volt gyakorlásnak, aztán hamar bekapcsolódtam a Budapest Chapter életébe, mely további távlatokat nyitott számomra. Nagyon sok érdekes embert ismertem meg, akiknek más-más foglalkozása és életvitele van, de egy dolog közös bennünk. Ez pedig az, hogy imádunk motorozni, szeretjük a jó társaságot, a gyönyörű tájakat stb. A motorozással egész más kapcsolatba kerültem a természettel is, hiszen a motoron kint vagyunk, érezzük az illatokat, a hideget, meleget, esőt, szelet.

Három gyermekem kezdettől fogva lelkesen fogadta az új "családtagot" és felült mögém. Feleségemnek viszont több mint egy évbe telt míg befogadta az új, kétkerekű családtagot, azóta viszont számos csodás közös túrán vett részt velem, csakúgy mint gyermekeim.

Mint túraszervező is beleírtad nevedet a Budapest Chapter 20 éves történetébe. Kiemelnél néhány számodra is emlékezetes, általad szervezett külföldi túránkat?

A magányos motorozást továbbra is szeretem, de hamar ráéreztem a csapatban való túrázás örömeire. Miután több, mások által szervezett túrán részt vettem, úgy döntöttem, hogy magam is belevágok a túraszervezésbe. 3 túrát szerveztem Erdélybe, szerveztem túrát Toszkánába, Szicíliába, Ausztriába, Magas-Tátrába.

Annak ellenére, hogy másokhoz hasonlóan elfoglalt életet élek, a túraszervezés mindig sok örömöt jelent, csakúgy mint az amúgy igen nagy felelősséggel, és sok fáradsággal járó túravezetés. A túrák során két fő célom volt. Az egyik az, hogy csodás helyeken járva jól érezzük magunkat. A másik az, hogy annyi motorossal és motorral térjünk haza ahánnyal elindultunk. Szerencsére ezt eddig mindannyiszor sikerült megvalósítani. A hosszabb túrákra való ráhangolódás aztán magával hozta a motorcserét is.

Előbb egy használt 2002 Electra Glide Ultra Classic adott sok-sok élményt. Majd egy 2011-es CVO Ultra Classic-ra váltottam. Ez utóbbi egy olajcsere "mellékterméke". Történt ugyanis, hogy előző motorommal olajcserére mentem a szalonba, és a várakozás alatt a kiállító teremben lévő motorokat nézegetve azonnal beleszerettem egy CVO-ba. A gondolat nem hagyott nyugodni és napokkal később már meg is egyeztünk a cseréről. Hát szó ami szó, ez volt életem eddigi legdrágább "olajcseréje", melyet egyáltalán nem bántam meg.

Sebészként mit üzensz a jelenlegi és leendő Chapter tagoknak és más motorosoknak?

A motorozás csodás élmény és egy bőséges adrenalin futam, de mint ortopéd-traumatológus az immáron 150 000 feletti megtett kilométer során mindig központi kérdésnek tartom a biztonságos vezetést.

A motor egy veszélyes üzem, de hiszem és vallom, hogy kulturált, felelősségteljes és mindig figyelemre kész motorozással a kockázat jelentősen csökkenthető. A közlekedési balesetek elszenvedőivel való beszélgetésekből már régóta azt a következtetést vontam le, hogy a balesetet szenvedettek döntő többsége valamilyen módon felelős a balesetért. Ide tartoznak az úgynevezett vétlen vezetők is, hiszen ha nem is ők hozták létre a veszélyhelyzetet, de nagyon sokat tehetnek vagy tehettek volna a veszély elkerüléséért.

Van-e olyan területe még a mindennapjaidnak, amit meg kell említenünk, nem mintha ez a gazdag életút és tartalmas élet még bármi mást is megkívánna. Évától tudjuk, hogy a szakfolyóiratokban megjelenő cikkeket késő este írod, a nemzetközi kapcsolataidat szintén munka után-előtt ápolod, és a külföldi konferenciákon tartott előadásaidra is éjszaka készülsz. Azt, hogy mikor alszol, meg sem merem kérdezni.

A felelősségteljes stresszes életemben egy csodálatos, aktív kikapcsolódást jelent számomra a motorozás. És itt meg kell említsem egy másik szenvedélyemet, mely ugyancsak feltöltődés a számomra. Ez pedig a zajos és sokszor fárasztó motorozással szemben egy nyugodt, ugyancsak természetközeli szenvedély, a horgászás. Sehol nem tudok annyira ellazulni, mint a Balaton partján horgászva, ami sokak téves felfogásával ellentétben ugyancsak egy fárasztó és aktív elfoglaltság.

Mostanában kevesebb időt és kilométert tud Dottore velünk tölteni, mert a betegei foglalkoztatják, de rendesen. Viszont fontosnak tartom, hogy azok is tudjanak róla, akik ott és akkor nem voltak még Chapter tagok, amikor vezetésével megismerhettük Erdély leghagyományőrzőbb falvait, ahol a nemzeti színű zászlót lobogtató Harley-jainkat integetve, könnyes szemmel fogadtak az ott élők. Vezetésével megkoszorúztuk Segesváron az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseinek sírhelyét, eljutottunk Szicíliába, ahol a kompról legördülve a motorjainkkal Palermo utcáin olyan forgalmi káoszba keveredtünk, amit korábban csak Bertolucci filmjeiben láttunk, és még azt is előre megszervezte, hogy az Etna lábánál, békésen vacsorázva, a jól megérdemelt chiantinkat iszogatva egyszer csak lávaömlés szemtanúi voltunk. Még az Etna is örült, hogy a Budapest Chapter 14 motorral bemotorozta a “Keresztapa” , Al Capone országát. Nincs elég karakter és hely, hogy folytassam a közös élményeket, csak innen üzenem-üzenjük Dottorénak: köszönjük az eddigieket, és még sok ezer kilométert, és gyógyult, hálás pácienseket kívánunk neked!

Tóth Zsuzsanna (Past Activties Officer)

Vissza az előző oldalra